2015. december 28., hétfő

Megállás nélkül dumál

Márk lelkesen hangicsál. Vannak már szavai (hangalak meg jelentés együtt, tényleg, bár a jelentés mezeje kicsit tágabb, mint a felnőtteknél): pá-pá, vau-vau, ku-ku (ez a kakas meg a csip-csip-csóka). Mostanság a legviccesebb szava a tikka-tikka... - ezt következetesen akkor mondja, amikor főz, pontosabban ha kever valamit.
Igyekszik mindent utánozni, amit mondunk. Rendszerint csak az első szótagig jut. Ha meg tovább, akkor rendesen torzul a szó. Így aztán a cápa pápa, a kávé meg, hát az most épp kaki.

2015. december 23., szerda

Nálunk már jártak az angyalok

 A karácsonyfa azonnal bontásra ítéltetett. Márk először a gyertyáknak esett neki, aztán jöttek a díszek. A bölcs angyalok nem tettek semmi törékenyet a fára.
 Most már Édesanyának is van matatófala. Ezen fogja (újra) megtanulni, hogyan is működnek az áramkörök. Van mit frissíteni és kézzel foghatóbbá tenni az ismeretein.
Végül Márk is rábukkant az ajándékára és nagy örömmel szedte darabokra a puzzle-szőnyeget.

Még a hétvégén készült és el is fogyott

Életem első kenyere

2015. december 14., hétfő

Márk jár....

...óvodába meg étterembe, például. Pénteken búcsúztattuk Gábor egyik munkatársát, ennek örömére pizzáztunk egy jót. Márk is velünk tartott, és igen önállóan viselkedett. Megtetszett neki egy ventillátor a másik teremben, amihez nagy öntudattal ki is sétált. Azért nem bánta, hogy követem.
Ma délután a házunkkal szemben lévő óvodába mentünk el játszóházazni. Két hete tudtam meg, hogy minden hétfőn várják az oviba a kicsiket. Most, hogy Márk minden nyavalyájából kiveszkődött, meg is néztük, mi ez. Nem szervezik túl a dolgot, szülők gyerekek szabadon randalírozhatnak az egyik teremben, rengeteg játék között. A végén persze el kell pakolni. Márk élvezte a beltéri csúszdát, igaz, csak a létra részén mászkált fel-le. Felfedezte a játékkonyhát is, és hangos rikkantások közt főzőcskézett. Amikor kezdte zavarba ejteni a sok-sok választási lehetőség, jó másfél óra után, hazajöttünk. Jól is tettük, mert addigra már farkas éhes volt.

2015. december 10., csütörtök

Mikulásjárás

Már szombaton bezörgetett hozzánk a Mikulás, kíséretében egy angyallal és három rettenetes ördöggel. Szerintem Márk az elöl jövő Mikulástól tartott a legjobban, az ördögök ezek után meg sem kottyantak neki. Az élet viszont igazságtalan: bár Márkra semmi panasza nem volt a Mikulásnak, mégis ő fogja megenni a krumplit, a csokit pedig mi.
Bíztunk benne, hogy magyar szokás szerint is meglátogat minket a Mikulás, így szombat este kipucoltuk a cipőnket. Márk is ráérzett a sárkefe használatára. persze a cipőpasztát is megrágta volna, ha hagyjuk.
Vasárnap reggel pedig teli cipőket találtunk az ablakban. Márk először a fényes csokipapíroknak örült meg, ...
...de később az építőkockákat is felfedezte, így nem csak a szülei játszottak vele. 

Délelőtt aztán sétáltunk egy nagyot a Lázně parkjában. Márk egy idő után megunta a hátizsák szerepet, és a saját lábát is használatba vette.

2015. december 6., vasárnap

Novecento

Csütörtök este ellógtam színházba. Úgy készültem rá, mint valami elsőbálozó. Jól átgondoltam, mit veszek fel, jó időben elindultam, és egész délután izgultam, míg végre ott álltam a színház bejáratánál. Gábor egyik őslakos kolléganőjét csaltam el magammal, aki sajt bevallása szerint nem rajong a třeboňi színházért, merthogy kicsi, és nem voltak benne látványosak a darabok. Milyen szerencse, hogy monodrámát választottam. Igaz, ebben sz is közrejátszott, hogy Szegeden már kétszer láttam a darabot. Reméltem, hogy ennyi hátszéllel érteni fogom, mi zajlik a színpadon.
Így is lett! Igaz, a poénokról sokszor lemaradtam, de amíg ott voltam, tudtam követni az eseményeket. A meghirdetés szerint kilencig tartott volna a darab, de az első felvonásról jöttünk ki háromnegyedkor, így én haza is szaladtam, mint valami Hamupipőke, hogy Márk ne maradjon vacsora nélkül, Így is nagyon boldoggá tett az este, hazafelé még ugrándoztam is. A zongorista remek volt, a színész csak kicsit volt ordítozósabb, mint amit én szeretek (de ez rendszerint problémám minden előadással, amit látok), és nagyon rég nem volt már ilyen kimozdulós, duhaj estém.

2015. december 3., csütörtök

Hajnali szösszenet

Gábor Márknak, ébredés után, az esküvői képünket tanulmányozva: "az ott édesanya, olyan, mint egy múltszázadi matróna."