2015. december 28., hétfő

Megállás nélkül dumál

Márk lelkesen hangicsál. Vannak már szavai (hangalak meg jelentés együtt, tényleg, bár a jelentés mezeje kicsit tágabb, mint a felnőtteknél): pá-pá, vau-vau, ku-ku (ez a kakas meg a csip-csip-csóka). Mostanság a legviccesebb szava a tikka-tikka... - ezt következetesen akkor mondja, amikor főz, pontosabban ha kever valamit.
Igyekszik mindent utánozni, amit mondunk. Rendszerint csak az első szótagig jut. Ha meg tovább, akkor rendesen torzul a szó. Így aztán a cápa pápa, a kávé meg, hát az most épp kaki.

2015. december 23., szerda

Nálunk már jártak az angyalok

 A karácsonyfa azonnal bontásra ítéltetett. Márk először a gyertyáknak esett neki, aztán jöttek a díszek. A bölcs angyalok nem tettek semmi törékenyet a fára.
 Most már Édesanyának is van matatófala. Ezen fogja (újra) megtanulni, hogyan is működnek az áramkörök. Van mit frissíteni és kézzel foghatóbbá tenni az ismeretein.
Végül Márk is rábukkant az ajándékára és nagy örömmel szedte darabokra a puzzle-szőnyeget.

Még a hétvégén készült és el is fogyott

Életem első kenyere

2015. december 14., hétfő

Márk jár....

...óvodába meg étterembe, például. Pénteken búcsúztattuk Gábor egyik munkatársát, ennek örömére pizzáztunk egy jót. Márk is velünk tartott, és igen önállóan viselkedett. Megtetszett neki egy ventillátor a másik teremben, amihez nagy öntudattal ki is sétált. Azért nem bánta, hogy követem.
Ma délután a házunkkal szemben lévő óvodába mentünk el játszóházazni. Két hete tudtam meg, hogy minden hétfőn várják az oviba a kicsiket. Most, hogy Márk minden nyavalyájából kiveszkődött, meg is néztük, mi ez. Nem szervezik túl a dolgot, szülők gyerekek szabadon randalírozhatnak az egyik teremben, rengeteg játék között. A végén persze el kell pakolni. Márk élvezte a beltéri csúszdát, igaz, csak a létra részén mászkált fel-le. Felfedezte a játékkonyhát is, és hangos rikkantások közt főzőcskézett. Amikor kezdte zavarba ejteni a sok-sok választási lehetőség, jó másfél óra után, hazajöttünk. Jól is tettük, mert addigra már farkas éhes volt.

2015. december 10., csütörtök

Mikulásjárás

Már szombaton bezörgetett hozzánk a Mikulás, kíséretében egy angyallal és három rettenetes ördöggel. Szerintem Márk az elöl jövő Mikulástól tartott a legjobban, az ördögök ezek után meg sem kottyantak neki. Az élet viszont igazságtalan: bár Márkra semmi panasza nem volt a Mikulásnak, mégis ő fogja megenni a krumplit, a csokit pedig mi.
Bíztunk benne, hogy magyar szokás szerint is meglátogat minket a Mikulás, így szombat este kipucoltuk a cipőnket. Márk is ráérzett a sárkefe használatára. persze a cipőpasztát is megrágta volna, ha hagyjuk.
Vasárnap reggel pedig teli cipőket találtunk az ablakban. Márk először a fényes csokipapíroknak örült meg, ...
...de később az építőkockákat is felfedezte, így nem csak a szülei játszottak vele. 

Délelőtt aztán sétáltunk egy nagyot a Lázně parkjában. Márk egy idő után megunta a hátizsák szerepet, és a saját lábát is használatba vette.

2015. december 6., vasárnap

Novecento

Csütörtök este ellógtam színházba. Úgy készültem rá, mint valami elsőbálozó. Jól átgondoltam, mit veszek fel, jó időben elindultam, és egész délután izgultam, míg végre ott álltam a színház bejáratánál. Gábor egyik őslakos kolléganőjét csaltam el magammal, aki sajt bevallása szerint nem rajong a třeboňi színházért, merthogy kicsi, és nem voltak benne látványosak a darabok. Milyen szerencse, hogy monodrámát választottam. Igaz, ebben sz is közrejátszott, hogy Szegeden már kétszer láttam a darabot. Reméltem, hogy ennyi hátszéllel érteni fogom, mi zajlik a színpadon.
Így is lett! Igaz, a poénokról sokszor lemaradtam, de amíg ott voltam, tudtam követni az eseményeket. A meghirdetés szerint kilencig tartott volna a darab, de az első felvonásról jöttünk ki háromnegyedkor, így én haza is szaladtam, mint valami Hamupipőke, hogy Márk ne maradjon vacsora nélkül, Így is nagyon boldoggá tett az este, hazafelé még ugrándoztam is. A zongorista remek volt, a színész csak kicsit volt ordítozósabb, mint amit én szeretek (de ez rendszerint problémám minden előadással, amit látok), és nagyon rég nem volt már ilyen kimozdulós, duhaj estém.

2015. december 3., csütörtök

Hajnali szösszenet

Gábor Márknak, ébredés után, az esküvői képünket tanulmányozva: "az ott édesanya, olyan, mint egy múltszázadi matróna."

2015. november 11., szerda

Arról, hogy mit tesz mostanában a gyerkőc...

Minden nap akadnak újdonságok. Márk az első kapaszkodás nélküli lépésekkel kísérletezik. Eddigi leghosszabb sétája három lépés. Idehaza bőszen pakol, főként konyhaszekrényt és könyvespolcot, de néha a játékait is. Ha sorban a kezébe adom az elemeket, ügyesen épít tornyot. A játszótéren már nem a hinta a legnagyobb kedvence. A lovas libikóka és a sárkányos mászóka egyre nagyobb vonzerővel bír. Szerencsére itthon is talál mászható felületeket.
Csak az a kérdés, miért indul: a számítógépért vagy a könyvekért.
Néhány napja új szintet ütött meg Márk huncutsága. Pelenkázás közben disznófülűsége teljes tudatában szökik meg előlem, és még vissza is mosolyog rám a szemtelen a szomszéd szobából. Fürgesége új magasságokba viszi: ma megmászta az egyik játszótéri tornyot. Szorosan a nyomában voltam, mert elég magas építményről van szó. Lefelé még nem ilyen önálló, együtt csúsztunk le a csúszdán.

2015. november 7., szombat

A társaság motivál

Ezért is köszönjük budějovicei barátainknak, hogy meglátogattak bennünket. A lazulós szombatot tehát egy sűrű vasárnap követte. Kimentünk reggel a temetőbe gyertyát gyújtani, hazagondolni. Aztán vártuk a vendégek érkezését. Trebon vizei mentén kóboroltunk, fasorokat kutattunk fel, majd betértünk egy étterembe. Délután a Petr Vokról nevezett hajóra szálltunk, Márk életében először volt vízen. A kikötőben hosszasan figyelte a kacsákat, később a hátramaradó partot és a vízen himbálózó faleveleket.
Világjárók

2015. november 3., kedd

Ki is volt Ema Destinnová?

Prága, Berlin, Bayreuth, London és New York is ünnepelte, de kastélyt Stráž nad Nežárkouban vásárolt magának, ide is vonult vissza az első világháború alatt, majd miután otthagyta a színpadot 1926-ban. Mi nem jártunk szerencsével, az ősz beköszöntével ugyanis a kedves barokk kastélyt bezárták, így csak a Wikipédiáról informálódtam a cseh híresség felől, aki Emmy Destinn néven énekelt Carusoval is.
Múlt héten három vendégünkkel látogattuk meg a szomszéd kisvárost (vagy nagyfalut), a kastélyhoz hasonlóan a Péter-Pál templom is zárva volt, de körbesétáltuk. Végül a Nežárka partján indultunk el, élveztük az őszi erdőt, és erősen reméltük, hogy a térképen jelzett híd a valóságban is áll, és visszajutunk majd az autónkhoz.
A térkép nem hazudott, csak azt a tényt nem rögzítette, hogy a hídhoz magánterületen keresztül lehet eljutni. Más választásunk nem lévén, betörtünk a panzió udvarára, de ez senkit sem zavart.
Márk Viki hátáról nézett várost.

2015. október 27., kedd

Vendégek

Hirtelen nagyot nőtt a nagyszülősűrűség Trebonban. Márk születésnapjától nem teljesen függetlenül meglátogattak minket a szüleink és egy nagyobb létszámú mátyásföldi különítmény. Nagyon örültünk a vendégjárásnak.
Márk rendszeresen ment a nagyszüleivel (és a szülei nélkül!) sétálni, sőt, délutáni játszóidejét is boldogan töltötte velük. Annak ellenére, hogy hús-vér valójukban ritkán látja őket, örül a társaságuknak, és csak egy picit nyöszörög, mikor el kell válnia a szüleitől.
További örömteli hozadéka a hétnek és a nagyszülők jelenlétéken, hogy Gáborral volt egy kettesben töltött délutánunk, és sikerült leadni a cseh GYES-igénylésünket is. Meglátjuk, mire jut a nemzetközi bürokrácia. Várunk még igazolást Magyarországról és Prágából is, nyilván nem egy pillanat műve lesz, de reménykedünk.
Séta nagyapával


2015. október 21., szerda

Tápeleség

Szombaton elmentünk piacra. Elsősorban nem a kínálat vonzott minket (bár tetszetős volt), hanem az, hogy ott találkozhattunk budějovicei barátainkkal, és végre megnéztük a bő két hónapja érkezett csemetéjüket. Márknak tetszett a forgatag, az alvó baba annyira nem izgatta.
Bár Márk étvágya határozottan nő, ekkora mennyiségre még nincs szüksége.

Az, hogy mit és mennyit adjak enni Márknak, főképp pedig, hogy ebből mennyit hajlandó elfogyasztani, sokszor nyomaszt. A hozzátáplálás kezdetéről megmaradt bennem a görcsölés, hogy alig hajlandó valmit enni, ugyan hogy ügyeskedjek be a szájába pár falatot. Ideje lenne helyretenni a gondolataimat és az érzéseimet is a témakörben, mert Márk bizony rákapott a szilárd táplálékra. Az uzsonna és a vacsora már régóta, a reggeli pedig újabban már csak a konyhában zajlik. Nagy felfedezés volt, hogy a darabos dolgok érdekesebbek a számára és szívesen rág mind a nyolc fogával, az ínyével meg szétnyomkodja a puhább falatokat.
A joghurtot ugyan nem a darabosságáért szereti, de ízlik neki.

2015. október 19., hétfő

Ünnepi hónapunk nekünk az október

Kis családi körben ültük meg a házassági évfordulónkat és Márk születésnapját is. Az évforduló jegyében telt a múlt hétvége. Eredetileg úgy terveztük, hogy elutazunk valahová, végül itthon hevertük ki még különféle nyavalyáinkat. Közben viszont, Márk két délutáni alvása alatt megnéztük csehül a Mr. és Mrs. Smith-t.
A születésnapra még jókor elkezdtük összerakni a matatófalat és a túrótorta is elkészült péntekre. Márk szívesen evett belőle, de elsősorban nem az íz hozta lázba, hanem a gyertya és a kanalazás lehetősége.

2015. október 6., kedd

Irodalomtörténeti barangolások

Cseh és magyar területen egyaránt körbenéztem. Előzőt egy középiskolai tankönyvön keresztül tettem, amit Petr adott kölcsön. Egészen érthető a szöveg, sokat kell szótározni, de első olvasásra megvan a fő gondolat. Egyelőre Cirill és Metód térítése és legendái vannak terítéken. A magyar irodalomtörténetet Márkkal együtt, képekben tanulmányozzuk. Van egy remek irodalmi atlaszom, szép nagy portrékkal. A fő vizsgálati irányaink pedig: 1) hol van Vörösmarty orra? 2) hol van Arany bajusza? Talán kicsit tiszteletlen, de, mentségünkre legyen mondva, verseket is szoktam olvasni a fiúnak.

2015. október 5., hétfő

Új élmények

Márk sok újdonsággal találkozott a napokban. Vadul csattogtattuk a mobilt, hogy meg is örökítsük. A fényképezőgép akkuját viszont már egy jó hónapja nem töltöttük fel. Talán már nem a fényképezőgép kattogása tartja mozgásban a családi életet, ellentétben a szűk egy évvel ezelőtti állapottal.
Felszereltük a bicikliülést és elkerekeztünk az Opatovicky-malomhoz. Ez elég rövid túra, de kezdetnek megtette. Úgy tűnik, Márknak nincs kifogása a biciklis sebesség ellen.

Alakul a születésnapi ajándék, a matatófal. Nem lesz meglepetés, mivel a helyén szereljük össze, ahogy időnk engedi. Márk megtalálta a sípoló, zöld ledet villogtató gombot.

Boldogság: felnőtt játékot kapott Márk. Nagy gonddal igyekszik összeérinteni két krokodilcsipeszt.

2015. október 1., csütörtök

Kiskerti retrospektív

A termés: egy adag kis saláta, négy cserép bazsalikom, hét szem paradicsom. Továbbá némi petrezselyem és snidling. Ezek végül Mátyásföldön kötöttek ki, mi nem nagyon ettünk belőle.
A tanúlságok:
1) Historia est magistra vitae, vagyis vándorló életmód mellett nem lehet földet művelni.
2) A magok csomagolásán levő ültetési utasításokat érdemes betartani. Ha egyszer tényleg kell némi földterület annak a szegény növénynek, érdemes neki megadni, különben nem hoz termést. Hogy is tehetné.
3) Nagyon kedvesek és segítőkészek a kollégák, de a más veteményét ők sem úgy locsolják, mint a magukét.
Az öröm forrása: a kaland, a zöld erkély, ahogy Márk játszik  a levelekkel.
A terv: jövőre újra megpróbálni, ha minden jól megy, már nem csak egy erkélyen.

2015. szeptember 29., kedd

Kleť

Szent Vencel napját 1084 méteren ünnepeltük, a Kleť tetején. Strammak voltunk, nem lanovkáztunk. Mire felértünk a csúcsra, kisütött a nap és rákezdett egy vadászzenekar is. Hallgattuk a szabadtéri koncertet, Márk a zenére és a vadászebekre is nagyon figyelt. Mire megbirkóztunk az úti elemózsiával (a birkózás a cékla-krumpli-hússal történt, a pizzát gyorsan eltüntettük), nagy szürke felhők borították be az eget, úgyhogy ripsz-ropsz összeszedelődzködtünk és legaloppoztunk a hegyről. Hazafelé benéztünk Holašovicébe, ahol gyönyörűen megmaradtak a 19. századi porták. Egy játszóterezés is belefért a napba és ringatni sem kellett minket este.

2015. szeptember 26., szombat

Moje oblýbené slovo dneska: úzkokolejky

Az első Trebonban töltött őszi hétvégénken, ami Szent Vencelnek hála három napig tart, mindenképp ki akartunk mozdulni. Ha pedig már majdnem egy éves a kisfiunk, akkor bele is kellet vetni magunkat a közkedvelt gyerekes programok világába. Így mentünk ma kisvasutazni. Egy percen és a bizonytalanságon, hol is adnak jegyet, múlt, hogy lekéstük a fél tizenegyest, ennek örömére viszont gőzmozdonnyal mentünk.

Indulás előtt

Jede vláček...

Malý Ratmírovig váltottunk jegyet. A fél órás út bőven elég volt Márknak. Élvezte a nagy jövés-menést és a mellettünk ülő pár társaságát is. Rikító zöld menetjegyüket el is kokettálta tőlük. Így indult tovább a vonat Ratmírovból:
A felvétel Gábor operatőri munkáját dicséri.

Mi megkerestük a túrista utat és gyalogosan indultunk vissza Baželjov felé. Márk hamar elaludt Gábor hátán. Egy patak mellett vitt az út, voltak gyerekeknek szóló tanösvénytáblák is. Sok szép új cseh szóval találkoztunk. Ezek közül az egyik legfontosabb: strakapoud, vagyis harkály. Baželjovba érve megebédeltünk, Márk két fogás között négykézláb kóborolt.
Ekkor vette észre a kezemben lévő telefont.

Hazafelé már dízelmozdony húzott minket. Ez a vonat nem volt tömve kirándulókkal, így Márknak volt lehetősége felfedezni, hogy hátrafelé szalad a táj. Örömét hangos sikkantásokkal és ablakon dobolással fejezte ki. Hradecben aztán felfedeztük, hogy létezik még egy fokkal modernebb kisvonat is.
Innen már autóval mentünk tovább.


2015. augusztus 25., kedd

fujja furulyáját

Márk már sokszor elkérte tőlem a furulyát, egy ideje nem tudok végigjátszani neki semmilyen dalt Ma viszont már nem csak rágta, bele is fújt. Majdnem elsírta magát ijedtében, nagyon eltorzult az arca. Legalábbis először. Azóta viszont egyre bátrabban próbálkozik, belezönög, fújdogál.


2015. augusztus 24., hétfő

Bevándorlás reloaded

Újfent elbandukoltunk a bevándorlási hivatalba, most már Márk útlevelének birtokában, remélve, hogy így gyorsan meglesz az ideiglenes cseh lakcíme. Úgy gondolom, igyekeztem felkészülten menni, minden létező anyakönyvi kivonattal (igaz csak Márk itteni születési papírjára volt végül szükség), úti okmánnyal. Még nyolc hónappal ezelőtt kaptunk egy kitöltendő nyilatkozatot, hogy a főbérlő hozzájárul Márk beköltözéséhez. Ezt is rég kitöltettük P-val, vittük büszkén. Márk EU-s taj-kártyája mindig nálam van, azt is be tudtam mutatni. Mindezek ellenére nem sikerült hiánytalanul beadni a kérelmet, ugyanis a bérleti szerződésünk a főbérlővel lejárt. Ő meg úgy volt vele, hogy szóban megegyeztünk, maradunk a lakásban, tehát minden rendben van. Nem áthághatatlan akadály persze, de csak húzódik miatta minden egyéb.
A bennem felmerülő kérdés az, vajon mennyiben én hátráltatom a hivatalos ügyintézést és mennyiben a hivatal? Mert sejtettem, hogy nincs aktuális szerződésünk, de például ha ma nem kérdezek rá, nem derül ki, hogy nem csak a szerződésre van szükségük, hanem egy lakóközösségi igazolásra is (ezt még két éve kérték tőlem, úgyhogy gyanakodtam, és megérte, így egy körrel kevesebbünk lesz). Vajon jó így ez a rendszer? Egyfelől a bőrömön érzem a nagy szabadságot: valószínűleg akkor sem lesz semmi baj, ha nem jelentkezünk be rendesen, másfelől viszont, ha rászánjuk magunkat, hogy rendbe tegyük a papírjainkat (minden hivatalos határidő lejárta után, merthogy olyan lassan készültek el Márk magyar iratai), akkor aztán elég régimódi, lassú és nehézkes az eljárás.
Az, hogy csehül zajlik minden idegenrendészeti dolog, már nem okoz gondot. Az egy kicsit rosszul esik, hogy milyen hangsúllyal diktálja a beszerzendő okiratok nevét az ügyintéző. Nyilván fáradt, sok dolga van, én viszont nem szeretem, ha írástudatlannak néznek.
Volt valami remek is ám a hivatalban. Van a váróteremben egy íróasztal, mögötte ül egy karitászos hölgy, aki segít kitölteni a kérvényeket, bejelentő lapokat, sőt, kéretlenül is odajön, megkérdezi, segíthet-e, gondolkodik, és önállóan kisüti, hogy még valami mást is ki kell töltenünk. Ő volt a nap egyik fénypontja.
A másik pedig Márk. Jókedvűen, mosolyogva, játszadozva várt velünk, miután egy jót sétáltak Gáborral a városban. Nagyon stramm volt, élvezte, hogy lát más gyerekeket, de nagyon valószínű, hogy el sem kellett volna vinnünk, elég lett volna egyetlen szülő a bejelentéshez. Szerdán már nem fogom magammal hurcolni.

2015. augusztus 16., vasárnap

Térélmények

Márk újabb és újabb oldaláról vizsgálja meg a teret. Egyre jobban érdeklődik a poharak, edények belseje iránt. A toronyépítő kockákat megpróbálja egymásból kivenni, aztán visszatenni. Előbbi sikerül neki, utóbbi még nem. Nagy örömét leli abban, ha belenyúlhat a joghurtos poharakba. Ma reggel pedig kétszer is átmászott a lábam alatt. Ez részéről nagy szó, eddig nem viselte el, ha felülről korlátozta valami a mozgását. Most viszont a sárga asztallal is kísérletezik, beteszi alá a fejét, és óvatosan próbálgatja, hogy milyen magasan ütközik bele. Valóban finoman és figyelmesen mozgolódott (talán már jól felfogott érdekből), így aztán új terek nyíltak meg előtte. Legalábbis az asztalok alatt. A szék alatt túl szűkösen van, onnan még ki kell szabadítani.

2015. augusztus 12., szerda

Restanciák

Az lesz a legegyszerűbb, ha listába szedem az elmúlt másfél hetet.
1. Múlt szombaton a mohagombócok földjén kirándultunk. Valójában Jemčina kastélyánál voltunk és a Nežárka folyó mentén sétáltunk, Márk közben jól szundikált.
2. Vasárnap este megérkezett János, a héten pedig keményen dolgozott az intézetben. Reméljük, élvezte.
3. A múlt héten nekikezdtem egy rövid cseh nyelvkurzusnak Budějovicén. Tetszik az óra és a tanárnő is ügyes, egészen hatékonyak vagyunk, de már csak egy alkalom van hátra.
4. Megérett az első paradicsom. Gáborral elfeleztük. További hat szem pirosodik még.
5. Most szombaton az egyik Cep-tóhoz mentünk strandolni. Márkot is belemártottuk a vízbe. Nagyokat paskolt benne. A parton meg Gábor kollégáit bűvölte. Jót tesz neki a változatos társaság.
6. Márk egyedül lemászott az ágyunkról. Gábor mosogatott, Márk pedig elméletileg az ágyon játszott. Egyszer csak hallja ám Gábor, hogy csattognak a kis kezek a padlón és előtör a kis tankhadosztály a hálószobából.

Márk kikukkant a szekrény mögül

2015. július 31., péntek

Mesterkedtem

Egy ideje csábított a varrógépem. Rátévedtem az őrsvezetőm kézműves blogjára, ez is rátett egy lapáttal. Éjjeliszekrényünk sincs, pedig egy-két holmit jó lenne az ágy közelében tartani, Márktól kicsit messzebb. Így született meg, összesen négy nekifutásra, ez a gombolós zseb a szekrény oldalára.
Életemben először csináltam gomblyukat varrógéppel. Olvastam némi szakirodalmat is, ami alapján a következő varrnivalóknak majd máshogy állok neki. Most meg rettentően örülök, hogy Márk mellett is sikerült véghez vinni a tervet. Úgy is dolgoztam, hogy a szobánkban aludt, meg úgy is, hogy Gáborral sétált. Azt még nem tudom elképzelni, hogy varrás közben körülöttem sertepertéljen. Szerintem  túlságosan erősen vonzaná a varrógép.

2015. július 29., szerda

A 15. hosszúsági fokon álltunk...


...Márk szülővárosában! Csilla meglátogatott minket a hétvégén, úgyhogy vele mentünk Hradecbe. Szerettük volna megnézni Červená Lhotát is, de nem találtunk oda. Majd később. Rajta van a kastélylistámon!
Hétfő reggel pedig elvágtattunk Prágába, a konzulátusra, hogy Márknak útlevelet csináltassunk. Kedvesen fogadtak minket, az eredményt meg nagyon várjuk. Márk mintagyerek volt, oda is, vissza is aludt az autóban, úgyhogy gyorsan megjártuk az utat. Elszáguldottunk Konopiště mellett. Ez is egy olyan kastély, ahová még nem jutottam be (körülsétálni már sikerült, de sajnos zárás után értünk oda), pedig érdemes lenne.

2015. július 28., kedd

Túl nagy a csend...


Na mit találtam?

Reggel, mosogatás közben eddig ismeretlen érzés kerített hatalmába. Túl nagy a csend...vajon mit csinál ez a gyerkőc? Jól éreztem, a konyhaasztal alatt ment a gengszterkedés. A gyümölcsös kosárból kigurult egy körte, Márk pedig boldogan reggelizett. Alapvetően ügyes volt, kicsiket harapott, na de eddig gyümölcsöt csak héj nélkül kapott, villával összenyomkodva. Viszont ilyen felnőttes formájában is ízlett neki a dolog.

Azokat a lyukakat mind én rágtam bele!



2015. július 23., csütörtök

Babapiskóta

Ma egy kicsit kisebb kánikula volt, úgyhogy ki mertem nyitni a nászajándék szakácskönyvünket, és nekiláttam babapiskótát sütni. Márk nem előlegezett túl nagy bizalmat a küldetésnek: a habverést vétózta meg sírdogálással. Már korábban kiderült, hogy nem szereti a konyhai robotgép hangját, de egy ideje úgy tűnt, kezd hozzászokni. Ma bebizonyosodott, hogy intenzív szórakoztatás nélkül nem tűri a zörgést. Így a tojáshabot csak félig sikerült felvernem. A cukor felét meg kifelejtettem (ez nem tragédia).
Az eredmény laposabb és törmelékesebb lett, mint a nagykönyvben, de az íze finom. Gábor a sétából hazaérve örült meg a gyorssegélynek, Márk pedig a vacsora alatt barátkozott az új fogással. Örült neki, hogy végre ő is ott ül velünk az asztalnál. Lelkesen nyalakodott, a lemorzsolódott kis darabokat pedig egy-egy harci morgással vette fel az asztalról, a magasba emelte és végül benavigálta a szájába.

2015. július 21., kedd

Újféle hétköznapok - új felszerelések

Mint erről már írtam, Márk megindult. Ennek megfelelően nagy szükség van némi korlátozásra. Be is szereztünk egy rácsot a teraszajtóra, hadd szellőztessünk anélkül, hogy Márk lelegelné a paradicsomot. Ami egyébként megszenvedte a távollétünket. Elég sárga vetemény várt haza minket, összesen két zöld bogyóval. Na de türelem, hátha beérik!
Mivel Márk már ügyesen ül és áll, leengedtük a kiságyát, sőt a játékokat is kipakoltuk belőle, hogy valóban alvásra használhassa. (Eddig vígan megfért a gyerkőc a plüssökkel, most már egyre jobban kitölti az ágyát, ha szétvetett tagokkal durmol.) Így viszont a játékok elszabadultak a lakásban. Gábor felszabadított két kütyüs dobozt is, úgyhogy most már van helye a napközben használatos játékoknak, hogy esténként ne botoljunk el bennük.
Azzal, hogy egyre stabilabban áll, sőt a kapaszkodás nélkül állással is kísérletezik, Márk előtt új magasságok nyíltak meg. Nem hiszem, hogy két nap alatt a testmagassága változott volna, inkább csak akkora biztonságban érzi már magát, hogy jóval a feje fölé is felnyújtózik, és lehalász ezt-azt az asztalról. Mondjuk egy e-olvasót. Szóval figyelnünk kell, mit hová teszünk.
Márk segít felszerelni az ajtót

Közelebbi ismeretséget kell kötni a csavarhúzóval

Aztán jöhet a gyakorlat



2015. július 20., hétfő

Visszatérés

Négy hét után Márk újra birtokba vette a lakást, immár négykézláb és két lábon állva is. Hosszú volt a hazaút, majdnem fél napig jöttünk, mert a kis legény nem akart aludni, ébren meg csak rövid ideig tűri a kocsikázást. Így viszont megálltunk egy kedves kastélynál meg egy lipicai istállónál útközben. Utóbbi sajnos már zárva volt, a lovakról lemaradtunk. Amikor végre felbattyogtunk a lakásba, Márk elfelejtett minden fáradtságot, és nekiállt négykézláb körbeszaladni az egészet. Elsőként a festett falat csodálta meg, utána aztán minden mást. Láthatóan ráismert a helyre.
Azóta alaposan megünnepeltük, hogy kilenc hónapos lett. Kipróbálta a hintát és a tölcsérevést is. Mindkettő elnyerte a tetszését. Szombaton reneszánsz felvonulás is volt a városban, de ez a nagy meleg miatt egyikünknek sem jelentett felejthetetlen élményt. Bár lehet, hogy Márk sokáig emlékszik majd arra a gólyalábas, óriáskezű bohócra, aki a babakocsija fölé hajolt.

2015. június 6., szombat

Játék a kora délutáni hőségben

Big chief (Almost) Sitting Bull

Édesapa játékai

2015. június 5., péntek

Apránként...

Apránként haladunk. Márk kidolgozott egy módszert a lassú, de céltudatos előre haladásra. Ha valami érdekli, már eljut hozzá. Apránként fogainak száma is nő, már négy is van! Nőnek a zöldségek is a teraszon. A saláta olyannyira, hogy készült is belőle főzelék Márknak. Tegnap evett is belőle, úgy tűnt, tetszik neki, de ma még nem volt kedve hozzá. Ma egyébként mozgalmas napunk volt, autóba ugrottunk és elmentünk látogatóba Budějovicére. Márkot izgatta az új hely, na meg az ismeretlen játékok. Édesanyja meg jót beszélgetett.

2015. június 3., szerda

Mire a rododendronok kivirágoztak,...

... mi is visszatértünk Třeboňba, tele a magyarországi két hét élményeivel.
Márkot megkereszteltük.

A gyertya továbbra is elvarázsolja.

Itthon kivirult a zöldségeskert, bokornyi paradicsomnövények vártak haza minket. A bazsalikom már a konyhába is eljutott, a salátából hamarosan főzök Márknak, meglátjuk, ízlik-e neki.
Pénteken úgy alakítottuk a sétánkat, hogy találkozzunk a csehtanárunk feleségével és két gyerkőcével. Anyukákkal továbbra is sikerélmény csehül beszélgetni.
A hétvégén nem kalandoztunk messzire, szokásos sétaútvonalakat jártunk be. Viszont vasárnap hordozható ebédünkkel felszerelve kiültünk a fürdő parkjába piknikezni. Márknak tetszett a pokrócról nézelődés. Néha eljutott a széléig és egyengette kicsit a gyepet.

2015. május 5., kedd

Kiskerti hírek 5.

Mini zahrádka! Most már tényleg van kert hangulata az erkélyünknek. Éppen befejeztem a paradicsom és a bazsalikom kitelepítését. A snidling még szűkösen van a palántázó tejfölös poharakban. A petrezselyem ma indult meg, pár óránként ránézve felfedezhető a különbség - egyre több sziklevél bukkan elő. A korábban átültetett saláta gyengélkedik, de remélem valamit majd sikerül szüretelni belőle. A kérdés már csak az, mi lesz a kiskerttel, míg utazunk.
Jó lesz kiülni a zöldbe :)


2015. május 4., hétfő

Anyák napja

A hosszú hétvége első napján budějovicei ismerőseinkkel mentünk kirándulni. Zlatá koruna faluban megcsodáltuk a ciszterci apátságot. Sajnos csak kívülről, mivel azt a hírt kaptuk ott kiránduló magyaroktól, hogy nem kisgyerekes program a vezetett múzeumlátogatás. Ehelyett a Moldva partján sétáltunk, csodaszép vidéken. A kanyargós folyó egyik oldalán sziklák, a másikon a falu, később pedig egy keskeny erdősáv, na mi itt kóboroltunk.
A szombati nap csendesen telt, Márk megkapta a harmadik adag oltást. Talán ennek tudható be, hogy vasárnapra virradó éjjel többször is felébredt, hajnalban pedig beiktatott egy játszós másfél órát is. Így aztán én anyák napján eléggé pokróc voltam, na meg jó fáradt. Gábor és Márk viszont igyekeztek széppé varázsolni a napomat. Kaptam ágyba reggelit, előző este egy kis sárga virágot (amit állítólag Márk szedett :), és az éttermi ebéd helyett egy óra alvásidőt, amíg a fiúk házhoz szállították a pizzát.

2015. április 29., szerda

Délelőtti séta

Fantasztikus dolog történt! Ma délelőtt négyen mentünk sétálni: mi ketten Márkkal valamint egy régebbi cseh tanárom, Petra, a kisfiával. A jó hír pedig az, hogy majdnem végig csehül beszélgettünk. Elsősorban babás témák kerültek terítékre, de az is kiderült, hogy a babaklubban, ahova Márkkal tornázni járunk, Petra jövő hónapban olasz kurzust tart. Bár jó mókának tűnik, most nem kezdek bele egy újabb nyelvbe. Inkább annak örülök, hogy másfél órán keresztül diskuráltam csehül és hogy kiderült, egy csomó hasonló dolog érdekel minket Petrával. Ő nagyon lelkes és nálam sokkal tapasztaltabb kertész, úgyhogy majd megkérdezem, mit kezdjek a frissen átültetett, ámde haldokló salátámmal.

2015. április 27., hétfő

Önvizsgálat

Szeretem abba hitbe ringatni magam, hogy széles látókörű, toleráns édesanya vagyok, aki őszintén hiszi, hogy sokféleképpen lehet jól gyereket nevelni. Sajnos, nem teljesen ez a helyzet. Hónapokkal ezelőtt kaptam egy linket, bizonyára sokan ismerik a videót, ez indított arra, hogy végiggondoljam, mit tartok jónak. Remélem, a végiggondolás segít majd mások véleményét is elfogadni. Eddig, naivan és reflektálatlanul, úgy éreztem, biztos mindenki (na jó, az ismerőseim) egyet értenek velem, pedig biztosan nem (mindenben).
Etetés. Az én mantrám az igény szerinti szoptatás. Márk bizony élvezte és élvezi is, újszülöttként másfél-két óránként jelentkezett az adagjáért, és szívesen töltött étkezéssel fél órát, negyven percet. Én is élvezem. Persze nagyon csendes életet élünk, Márk az első baba, úgyhogy bőven van ideje kényelmesen eddegélni. A szoptatást én szeretném még jó ideig megtartani és (még) nincs határozott elképzelésem arról, pontosan meddig. A hozzátáplálást, úgy gondoltam, elég fél évesen elkezdeni, bár hallom, odahaza a védőnők egy része most a 4 hónapos kort tartja határkőnek. Az itteni gyerekorvos nem sürget.
Pelenkázás. Csalódtam magunkban. Mi szeretnénk környezettudatosak lenni, de nem vetettük bele magunkat a mosható pelenkázásba. Volt már rá példa, hogy ilyet használtunk, de, talán kényelemszeretetből, alapvetően eldobhatót adunk Márkra. Remélem, az elvek és a gyakorlat majd közelebb kerülnek, mindenesetre a mosható pelenkáknak nem lettem a nagykövete (eddig:).
Közlekedés. Hordozó-párti vagyok. Szerintem praktikus, különösen ebben a csodálatos középkori városkában, tele macskakővel, szűk bolthelyiségekkel, lépcsőkkel. Na meg az is ebbe az irányba húzott, hogy Márk nem mindig fogadja kitörő örömmel a babakocsizást, sokszor nyöszörög benne, aztán vagy elalszik, vagy visszavonulót fújok, mert nincs kedvem végigszirénázni a sétát. Az is igaz viszont, hogy ha a sétával jól eltalálom az alvásidőt és nem kell semmit elintéznem, szívesebben sétálok úgy, hogy Márk kilenc kilója és a táskám is a babakocsira nehezedik.
Sírás-vigasztalás. Nekem nagy segítség Ranschburg Jenő ökölszabálya: fél éves korig a gyerek nem hisztizik, csak valamilyen igényét juttatja kifejezésre. Márk ezt a gyakorlatban is megerősítette. Ha elkámpicsorodott és a vállamra tettem, nemsokára kijött belőle a böffentés, ami rendszerint a bánatát okozta. Hogy fél éves kora után mi hogy alakul, azt majd meglátjuk. Viszont nagyon nehezen viseltem azt a kórházi szobatársamat, aki a nem egész három hetes fiának a sírását hisztinek nevezte.
A legfontosabb tanácsot a nagynéném adta: figyelj a gyerkőcre, el fogja mondani, mi jó neki. Hát így hármasban keresgéljük, hogy nekünk mi jön be. Közben pedig időről-időre emlékeztetnem kell magam, hogy másnak meg nyilván más megoldás ideális. A nyitottság pedig már csak önös érdekből is megéri, hiszen új és új jó ötletekre mindig szükségem van.
Kedves Olvasók! Nektek mi a véleményetek, tapasztalatotok? Kommenteljetek bátran!

2015. április 26., vasárnap

Névnapot ültünk/ sétáltunk

Márk első névnapján megkezdtük a Novohradské hory felfedezését. Első utunk a Tehén-hegyre vezetett (Kráví hora). Márk a szűk órás autóúton aludt, utána viszont végignézelődte a kirándulást a hordozóból. Eleinte tartottunk tőle, hogy nem fogja élvezni a sétát, hiszen eddig a hosszabb utakon mindig elszundikált. De úgy látszik, elég érdekes volt a táj, izgalmasak az árnyékok, újak a mohos sziklák, így aztán jól elvolt.
Útközben megtaláltuk az álomházunkat

Apja fia

Hazaérve aztán felköszöntöttük Márkot. A színes toronyépítő elsősorban még mint rágóka mozgatta az ünnepelt fantáziáját. Nagyon élvezte, hogy szinte végtelen számú színes holmi van körülötte (egyszerre mondjuk négy). Végül a toronydöntögetés örömeibe is belekóstolt.
Az erő velem van



2015. április 21., kedd

Kiskerti hírek 4.

Igyekszem. Talán túlságosan is. Régóta tudom, hogy nálam a szárazságtűrő növényeknek van csak jó dolga, így most, hogy az erkélyen megindul a zöldségtermesztés, bőszen locsolok. Néhány saláta, azt hiszem, belefulladt az árasztásos földművelésbe. De nem az összes!
A mai nappal elvetettem a petrezselyem magokat is, ez volt az utolsó adag, akit az erkélyre terveztem. Gondosan átnéztem a magtasakokat, így kiderült, hogy a snidling és a petrezselyem megvan melegházi babusgatás nélkül, ők mától fogva a szabad levegőn növekedhetnek. Lehet, hogy a megmaradt saláták már szívesen szétkerülnének egy tágasabb ládába, de mivel a többiek még pár hétig elvannak idebent, a szétültetéssel valószínűleg minden növénynél várok még egy-két hetet és egy lendülettel csinálom majd meg No meg Márk is felébredt időközben.

2015. április 20., hétfő

A kézenkúszó

Most, hogy végiggondolom az elmúlt napokat ehhez a bejegyzéshez, kiderül, Márk mozgása rohamléptekben fejlődött másfél hét alatt. Mióta a hátáról a hasára megfordult, hirtelen rengeteg újfajta mozgást próbált ki és gyakorolt be, fáradságot nem ismerve.
Hason fekvésből kinyomja magát fekvőtámaszba. Ez úgy sikerül neki, hogy előre akar kúszni, ehelyett azonban csak nagyon megfeszíti a karját-lábát. Ugyan előre egyáltalán nem tud haladni, két napja viszont körbetolatja a lakást a kezével lökve magát hátra. 
Gézengúz az asztal alatt - a tolatás határai
Néha élvezi, hogy helyet tud változtatni, máskor bosszantja, hogy nem éri el az előtte levő játékokat. Tegnap óta egyre biztosabban megáll négykézláb is, csípőjét előre-hátra lengeti, gondolom ebből alakul majd ki, hogy a térdét előre tudja húzni maga alá. Ha éppen pihen és a hátán fekszik, akkor pedig annak örül, hogy eltudja hajigálni a játékait. A gyönyörűség persze csak akkor teljes, ha vissza is szállítjuk neki.

2015. április 19., vasárnap

Új ízek

Márk, annak örömére, hogy betöltötte a hat hónapos kort, megkóstolta az almalevet. A nyuszi jóvoltából került hozzánk egy kis üveg bio babaital, megkóstoltam, finom. Az újszülöttnek viszont tényleg minden (vicc) új. El nem tudtam képzelni, hogy valaki elfintoríthatja a száját, ha ebből iszik. Márknak gond nélkül sikerült. Tegnap volt a harmadik nap, hogy egy kiskanál levet adtam neki. Este már a D-vitaminos kanálra sem akarta kinyitni a száját, pedig a gyógyszerét eddig mindig ügyesen bevette. Nem gondoltam volna, hogy az almalé le fogja pipálni a különben tényleg nagyon keserű K-vitamint is utálkozó fintorok tekintetében.
Nagy lelki törést azért nem okoztak az új ízek. A világ kiskanálon kívül eső részét továbbra is nagy élvezettel szopogatja és rágja két éles fogával. A többi is úton lehet, mostanában sokat rágcsál nyugtalanul gyakorlatilag bármit (de a hűtött rágókán kívül a pelenkát szereti talán a legjobban). Ma reggel viszont Édesapa mellkasán garázdálkodott.

2015. április 17., péntek

Hat év - hat hónap

Évfordulózunk. Hálásak vagyunk. Ismét cukrászda, ahogy Jumbóéktól tanultuk. Szerencsére itt a tavasz és a turistaszezon: egyre több hely van nyitva, lehet választani. Végül ennek ellenére egy már ismert helyre mentünk, a legközelebbi kávézóba, mert egy kicsit későn indultunk útnak, féltünk, hogy nagyon zárás közeli időben érkeznénk.
Fontos adatok a nagy legényről: még odahaza előbukkant Márk második foga és megfordult a hátáról a hasára is. Ezt a tudományát azóta is bőszen gyakorolja.

2015. április 16., csütörtök

Hazamentünk, otthon voltunk...

Budapesten és Szegeden is jártunk. Rengeteg emberrel találkoztunk, és még többel szerettünk volna. Meséltünk magunkról és igyekeztünk figyelni arra, kivel mi történt odahaza. Kételyekkel küszködtem, vajon felelős szülők vagyunk-e, hogy annyi helyre hurcoltuk magunkkal Márkot. Gábor igyekezett megnyugtatni. Igaza lehetett, mi lettünk fáradtabbak. 
Voltunk családi találkozón, húsvét vasárnap értettük a prédikációt (milyen jó, hogy ott van ez a Péter a Bibliában), hármasban locsolkodtunk (nem csak Márknak volt az első alkalom, nekem is - igaz én csak úti elemózsia minőségben voltam jelen). Márk nagyban építgette a kapcsolatait, elsősorban a nagyszüleivel, de alaposan megnézte magának néhány nagynénjét-bátyját, unokatestvérét és másodunokahúgát-öccsét.
Szegeden babatalálkozót tartottunk (Budapesten volt a fiús része), megismerkedett egymással a két egy napon született és Bori baba. Utóbbival Márk jól el is diskurált az ő titkos nyelvükön. Persze nem csak az új generáció mulatott. Beugrottunk egy őrsgyűlésre és újra láttuk a Milkát, na meg a barátainkat, akik csakúgy növögetnek-családosodnak, ahogy mi is. Most fogtam fel igazán, hogy nem vagyok már egyetemista és csak vendégként járok Szegeden. De talán lesz ez még így se.

2015. április 5., vasárnap

Áldott húsvétot kívánunk!

Csak egészen picit kóstolta meg.

Elhatároztam, hogy horgolok magamnak egy pár báli kesztyűt. Végül ez lett belőle.

2015. április 1., szerda

Reggeli meglepetés

Kimentem a teraszra tulipánt locsolni. Már a lehajtott reluxán keresztül láttam, hogy hét ágra süt a nap, de erre a látványra nem voltam felkészülve:
Valóban erős szélviharban aludtunk el tegnap este, de nem gondoltam volna, hogy még visszaköszön a tél.

2015. március 30., hétfő

Kiskert 3.

Szépen alakul a veteményem. A második vetés is megindult, látszanak az apró paradicsom hajtások és mozgolódik a snidling is. Az első eresztésből a saláták már a második levelecskéiket növesztik. Örömhír, hogy a tulipánok is működnek. Gábort is megihlette a kertészkedés, úgyhogy beállította a Pi-t egy kamerával a tulipános ládához. Ha minden jól megy, a tavasz végére lesz egy minifilmünk a tulipánok növekedéséről.

2015. március 29., vasárnap

Mozgalmas hétvége

Gábor névnapjára megkaptuk az esküvői videónkat, így pénteken romantikus estét csaptunk, előkerültek az esküvői poharaink is. Eleinte nagyon furcsa volt kívülről nézni az eseményeket. Nagyon örültünk neki, hogy ennyi apró részletet örökített meg a felvétel. A vendégek vidám pillanatain, a mi reakcióink a tányértöréses játékunkon sokat nevettünk.
Szombaton nekiláttunk a nagyszoba gyerekbaráttá tételéhez. Átrendeztük a könyvespolcot, a legalsó részen olyan dobozok kaptak helyet, amiket nem baj, ha Márk majd szétszed. A hosszabbító pedig felkerült a polc tetejére. Nagyon büszkék vagyunk az eredményre, főleg arra, hogy estére már vendégfogadásra alkalmas állapotba került a lakás, hiszen Nové Hradyból meglátogatott minket Gábor egyik régi kollégája.
Virágvasárnap örömére hármasban mentünk templomba. Délután visszamentünk a plébániára, hogy meghallgassuk két cserkész örményországi és azeri úti beszámolóját. Nagy vonalakban értettem, miről meséltek (és persze a képek is segítettek - csoda helyeken jártak). Sajnos annyira elhúzták az előadást, hogy nem tudtunk a végén ott maradni beszélgetni, Márk jó hangosra éhezett addigra. Itthon aztán hamar megbékélt.

2015. március 24., kedd

Örömök

Márk két jelentős új örömforrásra talált. Hangos ujjongással jutalmazza, ha függőlegesen mozgatunk előtte bármit. Hanghatásért plusz sikongatás jár. A másik nagy öröm pedig, hogy felfedezte a lábfejét. Hosszasan próbálkozik az elkapásával, ez most már egészen jól megy neki. A következő, hőn áhított lépés, hogy a szájába is vehesse a lábujjait. Egyelőre a kicsit lehúzott zoknija ért csak el a szájáig.
A színes zokni segít összpontosítani


2015. március 23., hétfő

Én kiskertet kerteltem... 2.

Az első vetésből szépen kibukkantak a sziklevelek, a saláta először, utána a paradicsom, most már a bazsalikom is. Meglelték új helyüket is a kis növénykezdemények: lepucoltam egy kisasztalt ( a főbérlő szíves közreműködése), kitettem a nagyszoba ablakába, úgyhogy napozhatnak kedvükre.
Márk a tegnapi egész napos ébrenlétet ma délelőtt egy másfél órás itthon szundikálással ellensúlyozta, úgyhogy egy kis alvás után nekiláttam a metélőhagyma és a másik fajta paradicsom elvetésének. A hátsó sorban ott csücsülnek már a képen is. A teraszt is lesöpörtem, rendbe raktam, hogy majd ha már szét kell ültetni a zöldségeket, elférjenek a cserepek. A tulipánok már kint vannak a szabad levegőn, de egyelőre nem látom rajtuk, hogy megindultak volna. Drukkoljunk nekik!

2015. március 22., vasárnap

Áttörések

Tegnap kibukkant az első paradicsom a földből (a saláták már három napja nyújtózkodnak a fény felé) és az első fog Márk ínyéből. Ez utóbbit látni még nem látjuk, de ha ráharap az ujjunkra, akkor semmi kétséget nem hagy afelől, hogy bizony itt az első fogacska.
Maga az áttörés valószínűleg nem is Třeboňban ment végbe, hiszen ma Chlumban voltunk kirándulni. A város egyik büszkeségét, a Hejtman-tavat sétáltuk körbe. A bő nyolc kilométeres utat három óra alatt tettük meg, lassan mentünk, hogy Márkot jól elringassuk, így aztán Gábor hasán rekordot szundikált. Nem szokott előfordulni, hogy napközben ennyit aludjon. A vidék gyönyörű, tele van fenyvesekkel, egész mediterrán hangulata van. A túristautak sajnos végig betonozva voltak, biciklivel lenne ideális. Nyáron nagy élet lehet a kempingekben, de most még minden csendes volt.
Gábor és Márk a háttérben Chlum templomával

Mocsaras fenyőerdők

Márk még mindig alszik!